Az előző bejegyzésemben említettem, hogy utolsó napon sütögetni mennénk a repülőtérre. Természetesen, az idő csak délutánra fordult jobbra, egész reggel esett és a program úszott... Azért első órára mindenki bement. Mozgásunk volt, és különösebben nem csináltunk semmit sem. A fiúk bent fociztak a nagy teremben, a kis teremben más osztály volt, a Kamilla, a Dia, a Noémi meg én pedig kint a folyosón nagylabdáztunk. Ez a "nagylabdázás" nálunk annyiból áll, hogy Péter bácsi kihozza a hangfalakat, rákapcsoljuk Kami telefonját, berakunk egy ütős zenét és ugrálunk a nagy terheslabdákon. Vicces. Miután kicsengettek, felmentünk a terembe hogy megvárjuk Ági nénit. Mivel ilyen retek idő volt, a suliban maradtunk mi és még két osztály. Az az osztály is ittmaradt, amelyikbe a "titkos szerelmem" jár. Azért írom idézőjelben, mert nem vagyok belé szerelmes, csak nagyon tetszik. :) Ági néni behozta a kisfiát is a suliba, akivel egy jót fociztam a tornaterem előtti folyosón. A nagy teremben Ancsa és pár fiú focizott, így abba megint nem mehettünk, a kis teremhez pedig nem volt kulcsunk, tesitanár meg persze sehol se volt egy se... Pont rúgtam a labdát Ancsának, amikor befordult a folyosóra Ő. És pont akkor szabadult fel a nagy terem, így teljes sebességgel rohantam be, hogy minnél távolabb legyek tőle. Persze, most kérdezhetnétek, hogy miért akarok távol maradni tőle, ha tetszik? A válasz egyszerű: félek. Félek minden pasihoz közeledni, aki tetszik, mert úgyis visszautasítanak... És az nekem túl fájdalmas. Ha pedig ilyen közel van, mint akkor volt, egyszerűen túl hangosan ver a szívem, félek, hogy a végén valaki tényleg meghallja. Ijesztő... Pedig nem vagyok szerelmes. És akkor dobban csak nagyot a szívem, amikor rám néz. És amikor bementünk focizni, természetesen neki be kellett néznie a terembe... Na mindegy is, hanyagoljuk a témát. Pár hónapig nem látom, aztán majd csak kijózanodok belőle valahogyan... Remélem. Rendeltünk pizzát, és amikor az megjött, mentünk fel a terembe a többiekhez. 30-an voltunk összesen, így 15 pizzát rendeltünk, és párokat alakítottunk. Én Zsófival osztoztam a pizzámon, de a három szelet mellé még egy negyediket is kaptam Ági nénitől.

Lerendeztem nagyszüleimmel, hogy holnap kivigyenek Érdre. Elvileg kintmaradunk jövőhét csütörtökig, szóval nagyon sok lovazás vár rám Szandiékkal! :) Nagyon keményen fogok dolgozni, hogy kiérdemelhessem azokat a lovaglásokat a Szilajka hátán. És természetesen sok-sok fotót is várhattok, remélhetőleg rólam és Szilikéről is készül pár nyereg alatt. Már megkérdeztem róla Szandit. :) Persze apa megfenyegetett, hogyha nem rakok rendet a szobámban, nem mehetek sehova. Általában rendszerető típus vagyok, a szobámban csak egy nagyon alacsony fokig szokott rendetlenség lenni, mert sokáig nem bírom kupiban. Most viszont olyan volt a fotelem, mint a háború súlytotta övezet... Sajnos eléggé fáradt voltam így év vége felé a vizsgahajrák meg a többi dolog miatt, és elhanyagoltam a környezetemet, de ma teljes rendrakást végeztem! Gyanítom, ennél szebb még nem is volt a szobám. Szóval, ne nagyon várjatok blogbejegyzést a hét további napjain, illetve jövőhét elején.

U.i.: A leégésem javult, de most meg úgy vedlek, mint egy bőrbetegséges kígyó...