3 nap... Megint kihagytam ennyit, bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ebből csak egy napon történt velem valami említésre méltó is. Nem, most hogy belegondolok, két napon is volt valami...

Elsőként: Szombaton elmentem Ancsival meg a kutyusommal szórólapokat osztogatni a környékre. Meleg volt... nagyon meleg. De bírtuk. Jó kis túra volt, örültem, hogy kimozdulhattam kicsit. Először felmentünk hozzájuk, hogy igyunk és Ancsi összeszedhesse a cuccait, aztán jöttünk át hozzám. Felraktuk a gépemre Ancsi gépéről a képeket (Canon-ja van!!! *-*) és csináltunk újakat is. Hát... Abból inkább nem rakok fel, mert ahogy mondani szokták: a hülyeség határtalan. És rengeteg idióta kép született, de vicces dolog visszanézni őket. Gyakran nem tudtuk eldönteni melyikünk a nagyobb idióta a képen. :D Ezeket is felpakoltuk a gépemre, kajáltunk majd lementünk képeket csinálni. Megint vittük Mazsit, szóval róla is készültek ám képek. :D Lent már több jó született, így inkább abból rakok fel. Van egy sorozat, ami kifejezetten jól sikerült, nekem nagyon tetszenek. =) Ezután feljöttünk, felraktuk a képeket és Ancsi nemsokkal ezután hazament. Msn-en átküldtem neki a képeket (összesen 771-et), szóval elvoltunk. :D

Vasárnap úgy keltem, hogy irány a mosdó és mindjárt elhányom magamat... Rohadtul fájt a hasam. Nagy hányingerek közepette, verejtékesen, sírós fejjel és remegve a wc mellett guggoltam közel 2,5 órán át egy párnát szorongatva és azt suttogva, hogy nem akarok hányni... Felettébb felemelő reggel volt, de a továbbiakban se tisztult ki minden egészen. Többször le kellett pihennem, mert megint fájt a hasam, és fáradt is voltam.

És végül elérkeztünk a mához. Ma is rosszul keltem. A szívem majd' kiugrott a helyéről, de nem valami romantikus dolog miatt. Rémálmom volt. 15 éves vagyok, szóval elég gyerekesnek tarthat most mindenki, amiért felriadok így egy egyszerű rémálomból, de elmondom az okát. Születésem óta csak 3db rémálmom volt mindig is. Ha rosszat álmodtam, a három közül valamelyikkel találkoztam alvás közben. Nem újjal. És ezért rémít meg annyira ez a dolog. A három álmom a következőkről szól: a saját halálom megjóslása (de nem halok meg), a világ pusztulása miközben én túlélem de magányosan egyedül maradok a Földön, és a családom haláláról. Ez az új álmom is a saját halálom megjóslásáról szólt, de teljesen más formában. Elmeséljem? Akit érdekel, a Bővebben gombnál elolvashatja.

-----------------------×-----------------------

Valami iskolában voltunk. A szüleim, pár ember (az arcukra nem emlékszem, de vegyesen voltak fiúk és lányok) és én. Kutatást végeztünk, egy csoport tagjai voltunk. Mindenféle korú ember volt ott, direkt a kutatás miatt. Egy pasas volt a vezető. Egyetlen ember arcára sem emlékszem. Kivéve egyére. Egy kisfiúéra. Az első teremben nem találtunk semmit. A másik teremben mindenki leült egy padba, én pedig az ajtó melletti sarokban telepedtem le. Nem tudom miért. A pasas egy tollhoz hasonló szerkezettel mérte fel a terepet. Olyasmi volt, mint amit a tabletekhez szoktak használni, csak sokkal nagyobb. És tokja is volt, természetesen, vezetékkel együtt, ami egy szerkentyűhöz volt kapcsolva. Ha a levegőben megforgatta a pasas a tollat, akkor (feltéve, ha volt a teremben valami) elkezdett rezegni és a levegőben megállva a szellem felé mutatott. Mivel szabad szemmel nem láthatóak ezek a lények, a toll a különleges vibrálásokat érzékelve mutatja meg, merre található a hivatlan látogató. Itt sem talált semmit a toll, így a pasas visszarakta a tokjába. Kíváncsiságtól vezérelve megfogtam a tollat és elkezdtem pörgetni az ujjaim között a levegőben. Hirtelen erősen vibrálni kezdett a toll és vadul forgott a levegőben ide-oda. Ijedtemben visszakuporodtam a sarokba, de a toll utánam jött és körülöttem forgott vadul. Rögtön levágtam, hogy rajtam van a szellem. Rettenetesen megijedtem, mert a való világban is láttam már szellemhez hasonlító dolgot (aki nem hisz ezekben, nem kell, hogy elhiggye, addig a napig én sem hittem bennük), így nagyon féltem. Aztán hirtelen eltűnt minden és egy padban találtam magamat. A többiek körülöttem ültek (arcokat akkor se láttam). Mellettem egy szőke hajú lány ült és mögötte (szó szerint, mert a széken mögötte) egy kisfiú ült. Szőke hajú volt, de nem az a nagyon világos. Inkább szőkésbarna, de még szőke. Ezt most megmondtam. Na mindegy. Kék szeme volt, olyan 7-8 év körül lehetett. Megkérdeztem tőle, hogy miért ül a lány mögött. Erre felállt, és el akart menni. Utána szóltam, hogy nem azért mondtam, ülljön csak vissza. Mire a semmiből ott termett mellettem, a szemei kifordultak és szürkés árnyalatuk volt. Azt kérdezte tőlem: Kitől örökölted az idődet? 8 *murmur*.... Ennyire emlékszem, mert utána felriadtam. Nem tudom, az a 8 mi akart lenni. Évek? Hónapok? Netán csak néhány óra? De megijedtem, főleg a szemeitől. Ijesztőek voltak. És amit mondott, nem egészen tisztázódott bennem. Kitől örököltem az időmet? Eddig minden álmomnak volt jelentése. Ennek nem tudtam megfejteni, mi lehet. Ezért aggaszt kicsit.