Sajnos már pár napja hazaértem Broncoról. Azért nem írtam, mert utána pihentem, és jött is hozzám unokahugom pár napra. Hétfőn volt a legjobb barátnőm, Fruzsi 16. születésnapja. Mégegyszer sok-sok boldogságot! ♥

Broncoról annyit, hogy amióta nem írtam, azóta történt egy-két dolog a héten. Először is: leestem. Igen, Gulliverről. Nem ledobott, viszont elég csúnyát estem. Az az új heppje, hogy ráhúz a karám szélére. Vágtáztunk, és próbáltam visszafogni, és mivel sapka volt rajtam, amit alig pár centire a szemem fölé húztam, nem láttam ki alóla, és nem vettem észre, hogy mennyire is közel jött hozzánk az a bizonyos karámfal. Rendesen belezúztam a lábamat a karámfalba, plusz be is akadt a térdem, így szabályosan lerántódtam a lóról (van ilyen szó? lerántódtam...). Alig pár centi volt a fejem és a fal között, így mázlim volt, hogy agyrázkódás nélkül megúsztam. Viszont a vállamat és a mutatóujjamat nagyon csúnyán felhorzsoltam, elég mélyek lettek a sebek. A térdemet keményen megzúztam, egész további nap alig bírtam ráállni és körülbelül háromszorosa volt a bal térdemnek, akkorára dagadt. Hál' istennek nem tört el, ami a vastag és erős csontozatomnak köszönhető, na meg persze annak a hatalmas nagy mázlimnak... Ketten látták végig, hogy mi történt, a többiek csak az ordításomra figyeltek fel, és ha Sanyi nem reagál időben, és nem kiabál, hogy "vóó" a lovaknak, akkor Gulliver még rám is lép. Mindenki megijedt persze, hogy mi történt, főleg, mivel egy jó tíz percig meg se szólaltam, csak sírtam és próbáltam elviselni a térdembe nyilaló fájdalmat. Köpködtem kifele a homokot, mivel vacsira azt kaptam, és a sebeimből is mindenki próbálta kiszedni a homokot és a koszt. Másnap persze lovagoltam, addig pedig eléggé megerőltettem a lábamat ahhoz, hogy ne fájjon a behajlítása. Még szerencse, hogy western stílusban lovagoltunk, ugyanis elég volt leengednem magamat a fenekemre és így az ügetés és a vágta se volt gond. Persze feltartottuk a sort, mert lassan haladtunk tanügetésben, de próbálgattam 1x-2x könnyű ügetni, hogy felzárkózzunk. Szerencsére mindenki megértette, miért vagyunk ilyen lassúak Gulliverrel (igen, továbbra is őt lovagoltam) és nem nyafogtak, hogy gyorsítsunk már. Aztán szombatra már kezdtem javulgatni, már könnyebben ment a tanügetés is és járni is sokkal jobban tudtam. A bemutatónk pedig fantasztikusan sikeredett! Ez volt az eddigi legeslegjobb bemutatós pályánk! A videót róla az alábbi linken nézhetitek meg: http://www.youtube.com/watch?v=hGOcyoKtkds

Hazafele jövet anyuék elmondták, hogyha rendesen tanulok idén, akkor mehetek őszi Broncos táborba! Rettenetesen örültem neki, és elhatároztam, hogy igenis keményen fogok tanulni! Szóval a blogolás lehet, hogy nem fér majd bele az időmbe, de azért majd párszor mindenképpen írok majd! =]

Kedden strandon voltam a nagyszüleimmel és az unokahugommal. A BVSC strandra mentünk. nem túl nagy hely, és nem s túl izgalmas, de jó volt ott lenni. És én mondom, még életembe nem láttam ennyi helyes, és szuper testű srácot, mint amennyit ott... Fúú, csak úgy csorgott a nyálam. =D Természetesen jól leégtem, és habár felül már volt színem (szinte fekete voltam) még ott is sikerült leégnem. Az eddigi fehér csíkok, avagy a pántjaim helyei most fehér helyett rózsaszínen virítanak. A lábam teljesen lesült, nagyon fájt is, és a hasam és a hátam se volt kivétel.

Megkaptam a könyveimet. Rengeteg könyvem van, matekból csak 3db... Remek év elé nézünk... =D

U.i.: Bocsi, most nincs kedvem kihúzogatni a dolgokat, majd talán később. =)