Ősidők óta nem írtam. Próbáltam visszarázkódni az iskolai életbe, ami többé-kevésbé sikerült is. Ez tekinthető az egyik oknak, amiért nem írtam. A másikat nem fejtegetném hosszabban. :) Megpróbálom ebben a bejegyzésben összeírni, mi minden történt velem az elmúlt két hónapban.

Suli terén naggyából megvagyok. Nehéz most hirtelen ennyi tantárggyal, ami a jegyeimen is meglátszik. Elég sok a 2-esem és több 1-esem van, mint eddig a 9 év alatt összesen, de szerencsére semmiből nem állok bukásra és van melléjük egy rakat ötösöm is. Amúgy minden okés, Kamival még mindig jól megvagyunk, de ő is megjegyezte, hogy Bronco óta csendesebb lettem. Nos, ezt kicsit lejebb bővebben kifejtem majd.

Bronco... Október végén-November elején voltam megint Broncon egy hétre. Fantasztikus volt! Fantasztikus! Végig röhögtünk, jól éreztük magunkat, szórakoztunk, és semmi balhé nem volt, se sírás vagy ilyesmik. Csak a felhőtlen kacagás. Talán ezért is volt olyan nehéz megválni ezektől a pillanatoktól. A hét elején Vihart kaptam, remekül mentünk és Sanyi állítása szerint, ő illik eddig hozzám a legjobban. Szerintem nem. :D Meg mondjuk Kata szerint sem. :'D Szóval erről ennyit, de szerda délután sikeresen visszakaptam a szerelmemet. :3 Sikerült visszakönyörögnöm! xD És egész héten remekül mentünk, még a bemutató is fergetegesen sikerült, anyuék is nagyon büszkék voltak ránk! :D Bár az igaz, hogy amikor ráültem, Sanyi nem szólt róla, hogy kicsit megnevelte... Így nem számítottam rá, hogy milyen engedelmes lesz majd. Első pályánknál már rákészültem, hogy szárvége, és csapok, ha nem megy. De éppen hogy rácuppantottam és kicsit megrúgtam a sarkammal, már kilőtt, mint a rakéta és hellószia! A szám tátva maradt a döbbenettől, és fel sem fogtam, hogy "Jézusom, megyünk!". Egész pálya alatt ordítoztam, hogy "Féék, féééék!", amit persze a többiek felvettek videóra és azóta is jókat nevetünk rajta. :'D Viharnál ugyanez volt, annyit tudtam róla, hogy hajtós ló, de nem. Ment, mint a mérgezett egér. Van egy kép is arról, amikor visítom, hogy "Vigyázz!". Nem rakom fel, mert elég gáz a fejem rajta. :'D És, szokásomhoz híven, egész bemutató alatt vigyorogtam, mint a tejbetök, így Sanyi megjegyezte, szó szerint idézem: "Ne vigyorogj, hanem menj egy jó pályát, ha már visszakönyörögted magad erre a dögre!" Persze visszavágtam, hogy ne nevezze dögnek, ő egy éédes pónika. Mire megszólalt Szandinak, aki mögöttem ment, hogy végre talált egy nekem való lovat (itt Viharra célzott) és erre nekem ez a gebe kell. Még szép, hogy ő kell! Viccel? :D Voltunk kint terepen is, péntek délelőtt. Szuper volt, Vanival az IHM-Szeresd a testem c. dalát énekeltük, és jól éreztük magunkat. Adri sajnos péntek este elment, mert előkészítője volt másnap reggel Pesten. Már akkor is nagyon hiányzott, és most is nagyon hiányzik. Nehéz volt az elválás, Katával még délutánig ottmaradtunk lent, kimentünk a legelőre is, apuja fotózott meg minden. Aztán agyon ölelgettük egymást, és végül elindultunk haza. Akkor még minden rendben volt. De másnap már jött a letargia. Nagyon hiányzott mindenki, és emiatt szinte semmihez nem volt kedvem. Persze suliban is folytatódott a dolog, emiatt jegyezte meg Kami is, hogy nagyon elcsendesedtem Bronco óta. Elmeséltem neki, milyen volt a hetem és mennyire hiányoznak a barátaim és a hülyeségeik. Szerinte nagyon megváltoztam, órán már nem hülyülök, csak csendben ülök, szünetben pedig vagy egy könyvet bújok, vagy csöndesen hallgatom a többieket, és nincs semmilyen hozzászólásom a dolgokhoz. Már nem viccelek semmivel, nem jön rám az ötperc, semmi. Talán ez volt hatással az egészségemre is, ugyanis szerda reggel hánytam is, apa jött értem kocsival és hazavitt. Csütörtökön tettem egy próbát és bementem, de hányingerem volt egész nap és rázott is a hideg, valamint hőemelkedésem is volt. Pénteken orvoshoz mentem, emiatt a sulit is kihagytam. Most pihenek, és kúrálom magam teával és persze sokat beszélgetek Katával, Memével és Adrival is, hogy némileg enyhítsem a hiányuk okozta fájdalmat. Az egyetlen, ami vígasztal, hogy Kata jön téli szünetben hozzánk egy hétre. De utána messze lesz a tavaszi szünet, szóval azt nemtudom, hogy fogom kibírni. A szülinapom se lesz olyan boldog, mint ahogy szeretném. És még talán az is rátesz, hogy a nagypapámat műtötték... Ma megyünk be hozzá, remélem semmi baja.

Azért remélem, sikerül összeszednem magamat. :) Képeket majd rakok be a táborról, ha mindet megkaptam, illetve videót is várhattok majd. Erről jut eszembe! Csináltam tegnap egy fél perces kis szösszenetet, itt a link, ha érdekelne valakit: http://www.youtube.com/watch?v=jyYJVUWNQOE